Sziasztok.
Megkezdődött egy újabb hét. Pár napja olvastam egy cikket, de hétvégén eléggé ellustultam és a barátokkal + családdal foglalkoztam.
A kimutatások szerint több mint 1 millió magyar él Angliában. Itt most nem csak a dolgozó embereket értik, hanem az iskolásokat is. TB szám alapján készült a felmérés.
Hogy mennyire hiteles az információ, azt sajnos nem tudom nektek megmondani, de tény és való, hogy rengetegen próbálnak szerencsét. Ha csak ott 1 millió honfitársunk van, mennyi lehet összesen külföldön? Németország, Ausztria, Amerika, akárhol.
Tapasztalat szerzésnek, pénz gyűjtésnek általában megfelelő (Vigyázat, nem minden esetben jössz haza milliomosként).Fiatal korban könnyebb elindulni, és lássuk be kicsiny országunk is közel ellehetetleníti az itthoni jólétet.
Kezdő tőke is kell egy ilyen kiruccanáshoz, bár akinek már nincs mit veszítenie elindul így is úgy is. Egyedül még is csak jobban lehet kalkulálni. Nem vagy ráutalva másra illetve neked sem kell más gondoskodása miatt aggódnod.
Én csak azon gondolkodom, abból a hatalmas mennyiségű személyből mennyi boldog? Hányójuknak van pozitív tapasztalata/élménye? Nem hiszem, hogy mindenkit helyesen kezel a külföldi -őshonos- társadalom. Bevándorlónak, egy modern rabszolgának vagy egyenjogú embernek tartanak? Megéri akkor is kint maradni, ha ugyan lelkileg hiányosságaid vannak, de nem kell pénzügyileg nélkülözni semmiben.
Ebben a bevándorlók is hibásak lehetnek egyébként. Azok, akik a támogatás fejébe indulnak útnak. Két-három vagy több gyerekkel vagy csak azt hazudják, hogy annyi van nekik! Ha a saját befizetett adódból mást kell eltartanod annak te sem örülsz.
A munkaerő piac még egy olyan fejlett országban sem végtelen, mint Anglia. Meg vannak a határok. Tény, örülnek neki, ha az "alja" munkát valaki elvégzi helyettük. Ők már egy bizonyos kvóta alatt inkább nem vállalják a melót, mi pedig annak a "kis" pénznek is örülünk, mert van értéke! Kifizeted a létfontosságú dolgokat és még marad másra is.
Én személy szerint nem vágyon sokra. Egy csinos kis lakás/ház, jól működő kocsi és legyen mit enni. Nem utolsó szempont az sem, hogy ha valamire szükségem van, arra ne hónapokat kelljen spórolni és itt most nem luxuscikkekre gondolok, hanem harisnyára, ruhára vagy egy pár napos nyaralásra (belföldön).
Hiszem, hogy ennyi mindenkinek jár. Mert ugye ki is dönti el, hogy ki éhezik és ki nem? Az akinek sokkal több van, mint amennyit felhasználhat. Akinek 3 luxus villája és 10 egyedi gyártású kocsija van.
Azt is bizton állíthatom, hogy családostul kimenni sokkalta nehezebb, de lelkileg hosszú távon kifizetődőbb. Ha van kivel megosztanod mindazt amivel kint találkozol. Azért írom, hogy nehezebb, mert pénzügyileg is jóval nagyobb kiadással jár (nagyobbat lehet bukni). Minden háttér nélkül nehéz és jóval drágább lakáshoz/szobához jutni megbízható forrásból. Ha nem találtok egyből munkát, stresszesek lesztek.
Akár hogy is, az első időszak bármilyen szempontból nézzük, meglehetősen elcsigázó és komor is lehet. De nem kell azonnal feladni, igaz azt mondják: könnyebb és gyorsabb külföldön munkát találni. Én szerintem ez sokban függ attól, hogy az év melyik szakaszában járunk, milyen iparágban keres az ember vagy melyik városban van.
Én már jártam Angliában. Köszönöm elég volt egyelőre. Rossz tapasztalatom hál' Istennek alig lett. Az is biztos, hogy fogok még menni. Sőt arra sem esküszöm meg, hogy soha többet nem fogok más országban dolgozni.
UI. 2.: Akik egy hajszállal lemaradtak a listámról: Wentworth Miller, Gerard Butler és Patrick Dempsey.
