Igaz, hogy főiskolai képesítésem és egy hónap híján egy év tapasztalatom is akad, plusz három év külföldön. De ők is biztos az anyukájuk hasában lettek cég vezetők.
Olyan örömmel tölt el, hogy mindig "de erre a másik állásra szívesen felvennénk" mondattal zárul a telefonos beszélgetésünk. Hát én pont nem arra a másik állásra vágyom, amit már évek óta csinálok.
Meg értem én, hogy 5* meg egyebek, de azért a fiataloknak is adhatnának egy esélyt, hogy MEGTANULJÁK amit más már 10-15 éve csinál vagy esetleg abba szeretné hagyni illetve kiöregszik. Ja és ne csodálkozzanak, hogy senki sem felel már meg a munkára mivel egyikőjüket sem érdekli, hogy mi lesz velünk.
Csodálkoznak, ha a fiatalok elmennek külföldre? Ha fiatal vagyok az szuper, de hol az 2-5 év tapasztalat? Ha öreg vagyok akkor mit akarok én itt?
DE kérdem én, ha nincs munka honnan lesz a tapasztalat?
Legyenek terveink és építsük a jövőt... Mire és miből... Szeretnék felnőni már, de ha nem kapok rá esélyt akkor lakjak harminc éves koromig a szüleimmel és érjem be egy szobával?
És ha én lakást szeretnék? Ha nem is sajátot, legalább bérelni vagy törleszteni...
Jövőt szeretnék.
A hazámat szeretném.
