Egy életvidám ember, aki ha világ megmentő ambíciókkal nem is rendelkezik de embertársai jó létét szívén viseli. Ez lennék én. (Amit magamról gondolok és nem mások rólam.) Szóval én mindig is úgy gondoltam, mindenkinek meg kell adni az esélyt a boldogságra. Ismerek nagyon jó embereket, akiknek valahogy soha nem jön össze. 50 évesen férj után felnőtt gyerekkel rendelkező hölgy, aki nem találja párját; nyugdíjas hölgy, akit elhagy a férje; huszonévesek, akik nem találják a helyüket a világban.
Mindenkinek van egy keresztje, amit a vállán visel. Csak az nem mindegy, HOGYAN viseli. Éveken keresztül különböző indokokra fogni a boldogtalanságunk okát fölösleges. Elpazarolt idő a múlt hibáin töprengeni. Az élet előttetek áll, nem mögöttetek. Miért van az, hogy valakinek vannak tervei? Nem süpped bele a posványba, nem érdekli ki mit akar tőle. Ő maga legyen boldog, kocsit szeretne vagy unokáival töltené idejét. Nem kell ahhoz más! Ha most nincs is senki melletted nem vagy egyedül, ott van valaki fontos. TE MAGAD. Ha másnak tudsz segítséget adni, magadnak miért nem... Rövid az életünk, úgy tekints rá ahogy illik. Ne az számítson hány hibát követhetsz még el, azokból tanulsz.
Szörnyű dolgok akárkivel megtörténhetnek. Ott hagyhat a szerelmed, kirúghatnak a munkahelyedről, meghal valaki nagyon fontos számodra. De az élet megy tovább. Sokkal több élmény vár még rád. Meg van az ideje a gyásznak és meg van az örömnek is. Ne szentelj neki több időd, mint amennyit végtelenül muszáj.
Én sem vagyok különb. Nekem is jó pár évbe beletelt eljutni ezekhez a mondatokhoz. De volt segítségem, ezért írom most meg nektek is, hogy van remény. Vannak még olyanok, akiket érdekeltek! Eredetileg nem is ebben a formában szerettem volna feldolgozni ezt a témát. Másképp viszont nem tudom. Néha még mindig visszatérnek azok az idők, ahol csak a magány és a düh kapott helyet. Szerencsémre egyre ritkább és megtanultam kontrollálni. Magam mögött hagytam.
MERT MINDIG VAN MIÉRT VÁRNI A HOLNAPOT.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése