A következő címkéjű bejegyzések mutatása: elfogadás. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: elfogadás. Összes bejegyzés megjelenítése

2014. szeptember 26., péntek

Agyilag zokni

Annyira utálom, hogy egy agyilag kikapcsolt állapotban jött ötlet nem marad meg az aktív perceimben. Mindig úgy vagyok vele, hogy jaj le írom nehogy elfelejtsem aztán gondolom úgy sem felejtem el, mert fontos. De aztán próbálnék megint rá gondolni és huss. Miért nincs új téma? Hát mert agyilag zokni vagyok ezek szerint. Sorry :D

Mintha lenne egy kapcsoló, ami egyik állásban az alap énemet működteti. Akire egyáltalán nem is lenne szükség, mert szinte semmit nem ér. Aztán ott a másik, akinek csupa ötlet és cselekvő vágy az alapja, de úgy veszem észre nagyon ritkán kapcsolódom össze vele. Mennyire idegesítő. Tudathasadásom van vagy mi... Én és én meg a remélem nincs harmadik.

Forever alone jeeee.

Majd jövök, HA eszembe jut mi volt az a szuper jó dolog.

Addig puszi, pacsi, ölelés.


2014. augusztus 15., péntek

Angliai történet - Este 8 után csak angolokat szolgálnak ki... Hogy mi?

Helló, Újra péntek van, most egy ismerősöm esti tapasztalatait hoztam el nektek Angliából!

"Ma este elég érdekes dologgal kellett szembesülnöm/nünk a Bowlplexben. Enyhe negatív diszkrimináció, és angol butaság összehangolt eredménye volt. Pontosabban elmentünk biliárdozni, mind szép és jó. De amikor elmentem h némi alkoholt vegyek a hangulat fokozására, a kedves pultos hölgy természetes módon elkérte a személyimet. Adtam is, már megszoktam, de ezek után közölte, h ahány sör annyi személyi. oké. Mentem is és begyűjtöttem, ami kellett. 

Ezek után közli velem a csaj, h ez nem jó, nem szolgál ki, mert vagy útlevél, angol jogosítvány, vagy angol személyi kell neki. A magyar személyi igazolvány nem elég. Természetesen felgyűltünk, hogy reklamáljunk, szó szót követett, jött is egy manager, hátha megoldja a dolgot. Kiderült, hogy azon a helyen este 8 után amúgy is csak angolokat szolgálnak ki. A másik érdekes dolog, hogy közölték, még sosem hallottak Magyarországról, nem ismerik a magyar igazolványokat, hiába van rajta angolul is feltüntetve minden, nem és kész.
Így hát megfogadtuk, többet nem is megyünk oda. Minek? Ezek után még azt is megtudtam, hogy a csaj csak azért kezdett el hisztizni, mert egyedül mentem oda, és fiatalnak gondolt. Ha más megy oda a társaságból, nem kérdezett volna semmit. Tegyük hozzá a dologhoz, hogy kb. 1 hónappal ezelőtt mindig telt ház volt, most alig lézengett pár ember. Szeretünk Anglia!! Nem tudom, hogy ezt az eljárást több szórakozó és egyéb helyen is be akarják e vezetni, majd kiderül."

  1. Megjegyezném, hogy a lány 23 éves...
  2. Akkor a lakosság igen nagy hányadát nem szolgálná ki biztosan.
  3. Nem mi tehetünk róla, hogy az iskolában földrajzot nem tanulnak.
  4. Megértem én, hogy külföldi személyit felismerni illetve megállapítani, hogy eredeti-e lehetetlen. Én sem tudnám megmondani egy angol személyiről, hogy igazi-e.
  5. De hogy még a manager is?!




2014. augusztus 8., péntek

Elszántság, odafigyelés, kitartás

Sziasztok!

Hamarosan újra itt a hétvége. Van már programotok? Az időjárás előre láthatólag kedvező lesz :)

Mai témámban elmesélem nektek, miért is örülök magamnak és a végre megtalált elszántságomnak.

Történetem ma reggel kezdődött. Úgy döntöttem olyan felsőt veszek fel, ami utoljára két hónapja volt rajtam. Meglepetésemre jobban éreztem magam benne most. Nem domborodott, ráncolódott az anyag úgy mint akkor. Mondom mi a szösz?! Nagy hevesen rá is álltam a mérlegre és öt kilóval kevesebbet mutatott. Végre!

Tudjátok milyen érzés, mikor elhatározol valamit és kitartasz mellette akkor is ha úgy gondolod, áh úgy se? Na én most itt tartok és boldog vagyok.

Annyi fogyó kúrát próbáltam már, de egyik sem bizonyult eredményesnek. Vagy nem használt vagy én nem bírtam hosszú távon, de úgy néz ki meg van a hatásos kombó.

Néha mikor egy-egy tíz éves képemmel találkozom elgondolkodom, hogy miért is lehetetlenítettem el magam. Hiszen milyen jól néztem ki rajtuk! Akkor éreztem magam olyannak, amilyen most vagyok. Jó persze nőiesedtem is, de most tisztult csak ki az énképem.

Azt mondják változtatni sosem késő és ez most az én időm. Odafigyelek miből mennyit eszek, nem iszok cukros löttyöket (kedvencem a gyömbéres-citromos víz) viszont a mozgással csínján kell bánnom, mert 4 éve is úgy végeztem, hogy egy zoknit nem tudtam a lábamra húzni és elektroterápiás kezelés meg gyógytorna lett belőle. Szóval ha ez a félsz nem lenne bennem talán gyorsabban haladnék, ugyan akkor nem szeretnék megint fájdalom csillapítókon élni.

Ha valaki hasonló cipőben jár ez most neki szól. Ne add fel. Igen is sikerülni fog és nem az számít mennyi idő alatt. Ez a te életed, éld úgy, hogy legyen mitől boldognak érezned magad!

Elszántság, odafigyelés, kitartás



2014. július 30., szerda

Legyetek lelkileg erősek

Ezt a témát olyanoknak ajánlom, akik megpróbáltak másnak lelkileg segíteni. Akik szerettek akár milyen formában - mert ugye nem csak a szerelem fajta szeretet létezik a földön - és akarták, hogy a másiknak jobb legyen; megélje, amit a segítő fél már tud. A szenvedő túl lépjen a fájdalmán, dühén és kétségbe esésén.

Egy életvidám ember, aki ha világ megmentő ambíciókkal nem is rendelkezik de embertársai jó létét szívén viseli. Ez lennék én. (Amit magamról gondolok és nem mások rólam.) Szóval én mindig is úgy gondoltam, mindenkinek meg kell adni az esélyt a boldogságra. Ismerek nagyon jó embereket, akiknek valahogy soha nem jön össze. 50 évesen férj után felnőtt gyerekkel rendelkező hölgy, aki nem találja párját; nyugdíjas hölgy, akit elhagy a férje; huszonévesek, akik nem találják a helyüket a világban.

Mindenkinek van egy keresztje, amit a vállán visel. Csak az nem mindegy, HOGYAN viseli. Éveken keresztül különböző indokokra fogni a boldogtalanságunk okát fölösleges. Elpazarolt idő a múlt hibáin töprengeni. Az élet előttetek áll, nem mögöttetek. Miért van az, hogy valakinek vannak tervei? Nem süpped bele a posványba, nem érdekli ki mit akar tőle. Ő maga legyen boldog, kocsit szeretne vagy unokáival töltené idejét. Nem kell ahhoz más! Ha most nincs is senki melletted nem vagy egyedül, ott van valaki fontos. TE MAGAD. Ha másnak tudsz segítséget adni, magadnak miért nem... Rövid az életünk, úgy tekints rá ahogy illik. Ne az számítson hány hibát követhetsz még el, azokból tanulsz.

Szörnyű dolgok akárkivel megtörténhetnek. Ott hagyhat a szerelmed, kirúghatnak a munkahelyedről, meghal valaki nagyon fontos számodra. De az élet megy tovább. Sokkal több élmény vár még rád. Meg van az ideje a gyásznak és meg van az örömnek is. Ne szentelj neki több időd, mint amennyit végtelenül muszáj.

Én sem vagyok különb. Nekem is jó pár évbe beletelt eljutni ezekhez a mondatokhoz. De volt segítségem, ezért írom most meg nektek is, hogy van remény. Vannak még olyanok, akiket érdekeltek! Eredetileg nem is ebben a formában szerettem volna feldolgozni ezt a témát. Másképp viszont nem tudom. Néha még mindig visszatérnek azok az idők, ahol csak a magány és a düh kapott helyet. Szerencsémre egyre ritkább és megtanultam kontrollálni. Magam mögött hagytam.

MERT MINDIG VAN MIÉRT VÁRNI A HOLNAPOT.


2014. július 29., kedd

Szomszédok

Most szerintem sok mindenkinek érzékeny pontját fogom megérinteni :D



Én egy három emeletes épület földszintjén laktam minimum 20 évig és lakom mióta hazaköltöztem. Utóbbi intervallum alatt minden egyes hétvége kínszenvedés. Nem vagyok egy korán lefekvő típus de ha otthon is vagyok este nem azt akarom hallgatni, hogy óbégatnak, ordibálnak és veszekednek az ablakom alatt. Nálam este 7-8 körül le kell engedni a redőnyt. Egyrészt mert ha villanyt kapcsolok mindenki belát másrészt viszont azért hogy kicsit kiszűrjem a zajokat. Viszont 35 fokba hadd ne mondjam mekkora szauna van... Meg hát attól is félek, hogy egyszer csak valami a szobámban fog landolni, igaz a rácson nehéz keresztül dobni ugyanakkor fel lehet rajta kapaszkodni.

Na már most nekünk a második emeleten olyan fiatalok bérlik az egyik lakást, akik pont mindezt megtestesítik. Kezdve azzal, hogy minden nap füttyögnek nekik fel a ház elől (mert ugye kaputelefon az nincs...amúgy van) vagy csak szimplán felkurjantanak. Aztán kiülnek a ház elé a lépcsőre. Ott kiabálnak, köpködnek mi meg azon járunk-kelünk már ha elférünk közöttük. Este megy a berúgás, összeveszés. Nem találják egymást akkor ordítják egymás nevét órákon keresztül. Nem egyszer hívtunk már rendőröket ki. Sajnos eddig nem sikerült megcsípni őket.

Viszont mivel sokkal többen "alszanak" fent a lakásban és jó pár számlával is el vannak maradva így lassan úgy néz ki sikerül tőlük megszabadulnunk. Na nem a főbérlőn múlott. Ő azt mondta az elején, hogy neki kell a pénz keressünk mi más lakókat, ha ennyire zavar. Kérdeztük tőle: az nem zavar, hogy teljesen lelakják az ingatlant? Vagy hogy szerinte mégis miből fogják kifizetni a hátramaradt számlákat? Mert ezzel ő csak jobban megszívja, nem?

Arról még nem is beszélve, hogy a közterületet rongálják, sőt a lépcsőház falára  HELYESÍRÁSI HIBÁKTÓL HEMZSEGŐ trágár szöveget írnak fel.
Most már meg van hirdetve kiadónak és valószínű jövő héten már ki is költöznek. Remélhetőleg.
Kinek vannak még ilyen hangos vagy rendetlen szomszédai?

2014. július 9., szerda

Homoszexualitás

Mai témám. Igazából tegnap késő este találkoztam vele facebook-on,  de akkor már feküdni kellett. Jegyzetet sem készítettem már róla úgy hogy remélem nem felejtek ki semmit.
Vajon mi a különbség két más nemű vagy két azonos nemű ember szerelme között. Mondhatnátok, hogy ugyan azon nem (két férfi avagy két nő) közötti kapcsolat nem természetes eredetű mivel gyereknemzésre alkalmatlanok. Ezt mindenki tudja, igaz is. Ez biológia. Viszont az is biológia illetve kémia, hogy két emberi lény vonzódik egymáshoz. Van persze lelki/érzelmi oka is, de ebbe nem megyek bele, mert a lélek ügyeit soha senki nem fogja tudni megmagyarázni/megérteni.
Beteg-e az az illető ki saját neme iránt gyengéd érzelmeket tanúsít? Szerintem semmi féle képpen nem. Hadd döntse már el az ember szabadon, hogy a kolbászt vagy a palacsintát szereti. Ne az legyen a mérlegdöntő, hogy kit csókol meg az utcán és kivel bújik ágyba. Ők is egyenértékű érzelmeket élnek meg párjukkal, mint akár melyik heteroszexuális egyén.
Férfiak többsége szivesen fogadja egy leszbikus pár afférjait. Miért? Mert bele tudják élni magukat! Mert ők is hetero létüknek eleget téve a női nemhez vonzódnak. Míg két férfi bármilyen testi kapcsolatára undorodva tekintenek. Hát jó hogy! Ők sem akarnák ezt maguknak, nem tudják elképzelni, elhatárolni saját hovatartozásukat.
Női szemmel úgy gondolom mi mindkét esetben toleránsabbak vagyunk. Leszbikus szemszögből is meg tudjuk érteni a másikat, ugyan is átérzőbbek, megértőbbek vagyunk. Elfogadóak, ez programozás kérdése. A homoszexuális férfiakkal pedig ugyan azért mint férfi társaink a homoszexuális nőkkel. Mert mi is azt a nemet szeretjük és élvezzük. Tudjuk, mit tud nyújtani.
Tehát ha mész az utcán és látsz egy ilyen párt szembejönni, gondolj arra hogy neked is van akit szeretsz/szerettél. Te is ugyan úgy elfogadtad minden jóságát és hibáját. Ugyan ezt látod most magad előtt. Ámen. Később jövök. Szép délutánt.