Teljes higgadtsággal kezelve a helyzetet várom a telefonhívást. Délutáni órákban meg is érkezik. Még a munkahelyemen vagyok. Azon matekozom éppen, hogy mikorra tudok ismét szabadnapot kérni. Mert hát ha behívnak interjúra akkor azt nem tudom elintézni ripsz ropsz. Felutazni másfél óra, visszajönni megint másfél és akkor még nem voltam sehol.
Végül is újra pénteki napban egyezünk meg. Eltervezem tehát, hogy akkor szabadnap és felmegyek. Igen ám, de felsejlik egy ötlet. Mivel anyukám előző alkalommal el szeretett volna kísérni, de tekintettel arra hogy utána nem haza jöttem hanem Győrbe, a kezdeményezést elnapoltuk. Most viszont semmi akadálya nincs.
Úgy hogy úgy döntöttünk, reggel időben elindulunk (az interjún délután 1 órakor kell megjelennem) és magunkévá tesszük az Árkád bevásárló központot. Előző napokban ugyan is csizmát szerettem volna venni, de sajnos a megnézett példányokat nem az én vádliméretemre tervezték. Meg aztán az Árkádban van Starbucks, amit nem hagyhatok ki ismét!!!
Időközben olyan kíváncsi lettem, hogy milyen eredményeket értem el a tesztek során, hogy küldtem egy e-mail az Adecco-ba. Megkértem őket küldjék meg az eredményt ha ráérnek. Tehát így szerepeltem aznap:
Fel buszoztunk a Népligetig, átmetróztunk majd odaérünk a kávézóhoz. A többi üzlet még nem volt nyitva, korán érkeztünk. Leültünk hát a kikért kávéinkkal a szép kis fotelokba. Majd hirtelen indíttatásból előkapom a telefont, küldjünk egy képet Viberen az otthon maradottaknak a kávé műalkotásról. Feloldom a billentyű zárat és értetlenkedve nézem a telefon számot a kijelzőn. Nem fogadott hívásom volt a cégtől, ahova várnak... Hát mondom menten fölrobbanok, ha azt mondják mégse menjek.
Visszahívom tehát. Fel is veszik. Illedelmesen megkérdezem, miért is kerestek. Hát pont azért amire gondoltam. Igazából meg van fázva az hölgy aki fogadna engem, nem-e lehetne.... Diplomatikusan közöltem, hogy majd két órát utaztam, szabadnapot kértem és kiadásaim voltak azért hogy ma itt lehessek. Rendben, megértik akkor menjek még is csak. Leteszem. Aztán beszéljük ott kettesben, hogy jó fej leszek és felhívom megkérdezni nem lenne-e jobb neki egy korábbi időpont, mert akkor akár most 20 perc alatt ott vagyok és legyünk túl rajta, hogy mindenki mehessen a dolgára. Aztán a telefonhívással jön a válasz, hogy "az nem szükséges, mert 11 órakor és délben is interjúja lesz". No jó. Lényegtelen, tehát vásárolgattunk és bementünk az összes dekoros boltba mert már most olyan csodálatos karácsonyi dolgok voltak kint, hogy csak sóhajtozni tudtunk.
Ettünk egy adag rántott sajtot rizzsel a Főzelékfalóban és elindultunk az irodaházba. Nem sok minden van abban az utcában az irodaházakat és a parkot kivéve. Viszont ülőalkalmatosság sem adódott, hogy majd anya odakint megvár. Becsöngettem a beléptető rendszeren és a recepción kaptam egy látogató kártyát és udvariasan megkérdeztem anya bejöhetne-e a lobbiba leülni. Meg is engedték.
Figyeltük a kivetítőket és az embereket, akik járkáltak miközben várakoztunk. Tetszett a hely. Modern és fiatalos, ahogy azt el is képzeltem. Pontban 1 órakor jött is az interjúztató, beültünk egy tárgyalóba. A szokásos dolgok hangzottak el, összességében talán ha 10 percet voltunk bent. Jó érzésekkel távoztam és úgy is köszöntük el, hogy reméli találkozunk még. Én is ebben reménykedtem.
Következő hétfőn egész nap vártam, hogy csörögjön a telefonom. Vártam, hogy hívjanak az információval, miszerint felvesznek-e vagy maradok ahol vagyok. De a hívás nem jött. Miután túl voltam az első nap önmarcangolásán, rájöttem hogy nem érdekel. Nem függ az életem egyetlen telefon hívástól és nem leszek semmivel sem kevesebb, mint eddig voltam.
Második nap beszélgettem a szüleimmel. Olyan nagy probléma lenne, ha én hívnám fel őket? Vettem hát a bátorságot és felcsörögtem a kontaktomat a megbízott cégnél. Kiderült, hogy meg van az eredmény, csak tegnap elég későn küldték meg és aznap nem jutott még el a telefonálásig. Gratulált, mert hogy elég szimpatikus voltam nekik. Juhúúú. Leesett a kő a szívemről.
Innentől kezdve viszont el kell kezdenem intézni az ügyeimet. De az már egy következő történet lesz.
Remélem ti is lesztek ilyen szerencsések, ha éppen munka hely váltáson gondolkodtok.
Stay tuned for more. Tarts velem legközelebb is
 |
| Toffee nut latte |
Logikai teszt 90% Monotonitás teszt 90% Összehasonlító teszt 100%
Kognitív teszt 80% Technikai teszt 80% Nyelvi teszt 100%
Fel buszoztunk a Népligetig, átmetróztunk majd odaérünk a kávézóhoz. A többi üzlet még nem volt nyitva, korán érkeztünk. Leültünk hát a kikért kávéinkkal a szép kis fotelokba. Majd hirtelen indíttatásból előkapom a telefont, küldjünk egy képet Viberen az otthon maradottaknak a kávé műalkotásról. Feloldom a billentyű zárat és értetlenkedve nézem a telefon számot a kijelzőn. Nem fogadott hívásom volt a cégtől, ahova várnak... Hát mondom menten fölrobbanok, ha azt mondják mégse menjek.
Visszahívom tehát. Fel is veszik. Illedelmesen megkérdezem, miért is kerestek. Hát pont azért amire gondoltam. Igazából meg van fázva az hölgy aki fogadna engem, nem-e lehetne.... Diplomatikusan közöltem, hogy majd két órát utaztam, szabadnapot kértem és kiadásaim voltak azért hogy ma itt lehessek. Rendben, megértik akkor menjek még is csak. Leteszem. Aztán beszéljük ott kettesben, hogy jó fej leszek és felhívom megkérdezni nem lenne-e jobb neki egy korábbi időpont, mert akkor akár most 20 perc alatt ott vagyok és legyünk túl rajta, hogy mindenki mehessen a dolgára. Aztán a telefonhívással jön a válasz, hogy "az nem szükséges, mert 11 órakor és délben is interjúja lesz". No jó. Lényegtelen, tehát vásárolgattunk és bementünk az összes dekoros boltba mert már most olyan csodálatos karácsonyi dolgok voltak kint, hogy csak sóhajtozni tudtunk.
Ettünk egy adag rántott sajtot rizzsel a Főzelékfalóban és elindultunk az irodaházba. Nem sok minden van abban az utcában az irodaházakat és a parkot kivéve. Viszont ülőalkalmatosság sem adódott, hogy majd anya odakint megvár. Becsöngettem a beléptető rendszeren és a recepción kaptam egy látogató kártyát és udvariasan megkérdeztem anya bejöhetne-e a lobbiba leülni. Meg is engedték.
Figyeltük a kivetítőket és az embereket, akik járkáltak miközben várakoztunk. Tetszett a hely. Modern és fiatalos, ahogy azt el is képzeltem. Pontban 1 órakor jött is az interjúztató, beültünk egy tárgyalóba. A szokásos dolgok hangzottak el, összességében talán ha 10 percet voltunk bent. Jó érzésekkel távoztam és úgy is köszöntük el, hogy reméli találkozunk még. Én is ebben reménykedtem.
Következő hétfőn egész nap vártam, hogy csörögjön a telefonom. Vártam, hogy hívjanak az információval, miszerint felvesznek-e vagy maradok ahol vagyok. De a hívás nem jött. Miután túl voltam az első nap önmarcangolásán, rájöttem hogy nem érdekel. Nem függ az életem egyetlen telefon hívástól és nem leszek semmivel sem kevesebb, mint eddig voltam.
Második nap beszélgettem a szüleimmel. Olyan nagy probléma lenne, ha én hívnám fel őket? Vettem hát a bátorságot és felcsörögtem a kontaktomat a megbízott cégnél. Kiderült, hogy meg van az eredmény, csak tegnap elég későn küldték meg és aznap nem jutott még el a telefonálásig. Gratulált, mert hogy elég szimpatikus voltam nekik. Juhúúú. Leesett a kő a szívemről.
Innentől kezdve viszont el kell kezdenem intézni az ügyeimet. De az már egy következő történet lesz.
Remélem ti is lesztek ilyen szerencsések, ha éppen munka hely váltáson gondolkodtok.
Stay tuned for more. Tarts velem legközelebb is
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése