Az írás nem másról szól, mint az ölelésről. Pontosabban az a téma, hogy Amerikában az emberek fizetnek csak azért, hogy valaki megölelje őket.
Rohanó világunkban mindent az interneten vagy valamilyen elektronikus eszközön intézünk. Viszont ez nem igazán tesz jót emberi kapcsolatainknak. Egyre többen érzik magukat egyedül, akkor is ha emberek százai veszik őket körül. Sietünk, de hova. Egész életünket rohanva akarjuk leélni, aztán amikor a végére érünk nincs mit felmutatni. Dolgoztunk, kifizettük amit az országunk és szükségleteink megkívántak.
Egy emberi érintés azonban felbecsülhetetlen. Ebben az esetben meg lehet vásárolni egy órányi (tiszta, ruhás) összebújást úgy 12 ezer forintért. Igaz idegennel tesszük ezt, de gondolom csak olyanok jelentkeznek eleve, akiknek szintén szükségük van rá vagy szívesen adják. Meg sem kell szólalni, de maga a tudat elég. Ellazulunk, leadunk a stresszből. Légzésünk lelassul, ábrándozhatunk egy melengető közegben.
Ez persze véget ér, ha letelik a kifizetett időtartam. Utána mi lesz? Hajlandóak az emberek havonta, akár hetente kifizetni ilyen összegeket azért, amit kis erőfeszítéssel talán ingyen is megkaphatnának?
Én is találkoztam hasonlóval még Budapesten, sok-sok évvel ezelőtt. Egy igen nagy volumenű rendezvényen osztogatott egy lány öleléseket teljesen ingyen. Én ki is használtam. Aranyos volt, mosolygós és jól is esett.
http://www.youtube.com/watch?v=vaAVByGaON0
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése