Kinek van munkahelyi tapasztalata?

Ezúton szeretném megköszönni azoknak a munkáltatóknak a visszajelzést, akik 20 éves korom óta azért nem vesznek fel, mert nincs tapasztalatom...
Igaz, hogy főiskolai képesítésem és egy hónap híján egy év tapasztalatom is akad, plusz három év külföldön. De ők is biztos az anyukájuk hasában lettek cég vezetők.
Olyan örömmel tölt el, hogy mindig "de erre a másik állásra szívesen felvennénk" mondattal zárul a telefonos beszélgetésünk. Hát én pont nem arra a másik állásra vágyom, amit már évek óta csinálok.
Meg értem én, hogy 5* meg egyebek, de azért a fiataloknak is adhatnának egy esélyt, hogy MEGTANULJÁK amit más már 10-15 éve csinál vagy esetleg abba szeretné hagyni illetve kiöregszik. Ja és ne csodálkozzanak, hogy senki sem felel már meg a munkára mivel egyikőjüket sem érdekli, hogy mi lesz velünk.
Csodálkoznak, ha a fiatalok elmennek külföldre? Ha fiatal vagyok az szuper, de hol az 2-5 év tapasztalat? Ha öreg vagyok akkor mit akarok én itt?

DE kérdem én, ha nincs munka honnan lesz a tapasztalat?

Legyenek terveink és építsük a jövőt... Mire és miből... Szeretnék felnőni már, de ha nem kapok rá esélyt akkor lakjak harminc éves koromig a szüleimmel és érjem be egy szobával?
És ha én lakást szeretnék? Ha nem is sajátot, legalább bérelni vagy törleszteni...

Jövőt szeretnék.

A hazámat szeretném.

Agyilag zokni

Annyira utálom, hogy egy agyilag kikapcsolt állapotban jött ötlet nem marad meg az aktív perceimben. Mindig úgy vagyok vele, hogy jaj le írom nehogy elfelejtsem aztán gondolom úgy sem felejtem el, mert fontos. De aztán próbálnék megint rá gondolni és huss. Miért nincs új téma? Hát mert agyilag zokni vagyok ezek szerint. Sorry :D

Mintha lenne egy kapcsoló, ami egyik állásban az alap énemet működteti. Akire egyáltalán nem is lenne szükség, mert szinte semmit nem ér. Aztán ott a másik, akinek csupa ötlet és cselekvő vágy az alapja, de úgy veszem észre nagyon ritkán kapcsolódom össze vele. Mennyire idegesítő. Tudathasadásom van vagy mi... Én és én meg a remélem nincs harmadik.

Forever alone jeeee.

Majd jövök, HA eszembe jut mi volt az a szuper jó dolog.

Addig puszi, pacsi, ölelés.

Egy kis kedélyborzolás

Sziasztok!

Tegnap rosszalkodni támadt kedvem! Elég sok embert nyomon követek, mióta hazajöttem Angliából és jócskán kommentelek mind magyar mind külföldi oldalakon. Néha igen csak elszomorodom vagy éppen felidegesítem magam más emberek írásain, tudatlanságán és naivitásán.

Ennek kapcsán egy videós ismerősöm facebook oldalán megjelent bejegyzéshez írtam egy hozzászólást. Aki eddig akárcsak egy általam írt véleményt látott már hozzászokhatott, hogy értelmes fiatal nőnemű lénynek tartom magam (ez elég furán hangzik egyébként). Most viszont valami olyat tettem, amit nem sűrűn. Halálosan komoly üzenetet írtam egy olyan témában, ahol minden más iromány felháborodó vagy épp vicces hangulatú volt. Ha jól emlékszem egyetlen női hozzászólóként, gondoltam bele viszem a mi gondolkodás módunkat is a férfi homoszexualitás elfogadásába.

Röviden az előzmények. Van egy videós, akit egy másik videós állandóan ócsárol. És most hasonló e-mail címről érkezett egy szerelmes levél. Férfi írta férfinak. Tehát, akit le akartak húzni az az én ismerősöm és volt olyan kedves megosztani "követőivel" eme csodálatra méltó szerelmi vallomást.

Habár tisztába voltam vele, hogy az adott levelet semmiféleképpen nem szabad komolyan venni, felvettem én azt a stílust, ami hozzá tartozott és hangot adva ellenszenvemnek egy szerelemes férfi bizalmas üzenetének nyilvánosság elé tárásával kifakadtam. Előttem már sok fiú hozzászólt, hogy fúj és jaj és lőjük le, mert meleg. Pedig egyértelműen nem a homoszexualitása miatt gondolta úgy, hogy ezt a levelet el kell küldenie, hanem kibabrálás céljából!!!

Így viszont az olvasók körében teljesen más hatást ért el és ezt én szerettem volna kibillenteni a medréből. Jött is pár válasz, legtöbben hitetlenkedve álltak az olvasottak előtt. Persze ismerősöm is feltette a nyilvánvaló kérdést. Komolyan gondolom-e? Majd kiírtam, mindenkinek láthatóan, hogy dehogy gondolom komolyan csak jó volt látni a szünetet a gondolatmenetben.

Gondolhatjátok, hogy ezúttal (eddig más hírnél 20 like minimum érkezett ha egyetértettek velem) talán kettő ember nyomott rá a tetszik gombra. Ami teljesen érthető, ha belegondolok a téma súlyosságába.

No de visszatértem régi önmagamhoz, és haladok előre a normális, értelmes emberi síkon. Trollkodás és enyém az első komment vagy kérlek mondd be a nevem a felvételbe idiotizmus nélkül.