Jó reggelt. Tegnap döbbenten vettem észre, hogy a macskámról egy szó sem esett még. Most elmesélem, hogy került hozzám és akkori páromhoz.
Először is tudni kell, hogy mikor elindultunk Angliába magunk mögött hagytunk egy csodálatos cicát. Az ő neve Bella volt. Még Pécsett hoztam el egy családtól, akiknél a gyerekek miatt nem maradhatott. Együtt élt velem és baratnőmmel egy albérletbe. Aztán ahogy a párommal komolyabbá váltak a dolgok és egyre többet kellett utazgatnom így inkább hozzá került a cica lány. Itthon még egy évig együtt éltünk és mikor eljött az indulás ideje odaadtuk volt párom anyukájának, hogy vigyázzon rá. Sajnos mivel kertes házban lakott, ahol minimum 5 cica és ugyan ennyi kutya van így hamar megszökött. Soha többet nem láttam. Emlékét, képeit és azt a pár videót őrzöm szívemben.
Képzelhetitek mennyit sírtam utána és még is fogadtam, sokáig nem lesz házi állatom, bár nagy állatbarát vagyok egyébként.
Aztán eltelt 1-2 év és már éppen gondolkoztunk egy házi kedvenc befogadásán. Éppen déltől fél 10-ig dolgoztam és sokat rezgett a telefonom így szünetben megnéztem. Vissza is hívtam páromat, aki közölte velem: Itt vannak az ismerőseink és hozták egy új lakótársat. Azt hittem poénkodnak, mert hát ugye szoktak :D De ez alkalommal érkezett egy kép is. Egy cicus üldögélt a kanapénkon. El sem akartam hinni. Kis elesett, apró, alig látszott ki a díszpárnából. Úgy tekertem haza a biciklimen mint a szél! Tényleg ott várt a hálás kis jószág. Hálás, mert napokat kóborolt az utcán ismerősünk háza táján. Le volt fogyva, volt egy seb a fején.
Először is tudni kell, hogy mikor elindultunk Angliába magunk mögött hagytunk egy csodálatos cicát. Az ő neve Bella volt. Még Pécsett hoztam el egy családtól, akiknél a gyerekek miatt nem maradhatott. Együtt élt velem és baratnőmmel egy albérletbe. Aztán ahogy a párommal komolyabbá váltak a dolgok és egyre többet kellett utazgatnom így inkább hozzá került a cica lány. Itthon még egy évig együtt éltünk és mikor eljött az indulás ideje odaadtuk volt párom anyukájának, hogy vigyázzon rá. Sajnos mivel kertes házban lakott, ahol minimum 5 cica és ugyan ennyi kutya van így hamar megszökött. Soha többet nem láttam. Emlékét, képeit és azt a pár videót őrzöm szívemben.
Képzelhetitek mennyit sírtam utána és még is fogadtam, sokáig nem lesz házi állatom, bár nagy állatbarát vagyok egyébként.
Aztán eltelt 1-2 év és már éppen gondolkoztunk egy házi kedvenc befogadásán. Éppen déltől fél 10-ig dolgoztam és sokat rezgett a telefonom így szünetben megnéztem. Vissza is hívtam páromat, aki közölte velem: Itt vannak az ismerőseink és hozták egy új lakótársat. Azt hittem poénkodnak, mert hát ugye szoktak :D De ez alkalommal érkezett egy kép is. Egy cicus üldögélt a kanapénkon. El sem akartam hinni. Kis elesett, apró, alig látszott ki a díszpárnából. Úgy tekertem haza a biciklimen mint a szél! Tényleg ott várt a hálás kis jószág. Hálás, mert napokat kóborolt az utcán ismerősünk háza táján. Le volt fogyva, volt egy seb a fején.
Párom nem nagyon értett a nyelvén még akkor, mert szegénynek tejet tett le először. Jót mosolyogtam rajta és kicseréltem vízre. Aztán újratöltöttem, annyira szomjas volt. Kaptunk egy kis zacskónyi ropogtatós macska kaját is, mert szerencsére nekik is van egy gyönyörű fiú cicájuk, Zeusz. Úgy feküdjünk le, hogy szegényt bezárjuk a fürdőbe csak első este. Mert mégis csak kint volt. Lehet bolhás vagy hordozhat más betegséget. Szerintetek kibírtuk? :) Jó visszatekintve kicsit felelőtlenség volt, de nem tudtam ellenállni. Bújt és dorombolt a jó melegben.
Egy-két napra rá megfürdettük és elvittük állatorvoshoz. Csodával határos módon semmi baja nem volt!
Így hát befogadtuk. Idő közben megerősödött, jó gazdik révén vettünk neki mindenféle tartozékot, játékot és kaparófát.
Mikor haza költöztem megegyezünk, hogy a cica Angliában marad. Nem is szerettem volna ekkora útnak kitenni és nem is tudtam volna hova magammal hozni. De hónapról hónapra kapok róla friss képeket esetleg videót így nyomon tudom követni kis életét.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése