Március óta folyamatosan állást keresek. Most van július elseje ugye bár. Jó nem egyfolytában minden egyes napot azzal töltöttem, hogy legyen munka már végre. Szüleimnél lakva van időm kicsit szusszanni, lelki dolgaimat helyre tenni, erőt gyűjteni. Persze nem akarok örökre a nyakukon lenni, meg hát 4 év alatt hozzá is szoktam magam kis világához. Kisebb fajta városban élve rá kell jönnöm, hogy nincs egyszerű dolgom. Először azt hittem, hogy majd Budapest! Meghozza nekem, azt amire vágyom. Hát nem éppen így történt. Iszonyatosan örültem, mikor egyre másra jöttek az ajánlatok, állásinterjúk. Megdöbbentem. A következőkben pontokba szedem, amik történtek velem úgy két hét leforgása alatt.
- Subway1: Emailban jelentkeztem egy www.oxl.hu hirdetésre, ahova szintén üzletvezetőt kerestek 150.000 HUF fizetést ajánlva. Bátran jelentkeztem, hiszen másfél évig ezt csináltam. Valaki jelentkezett is este felé emailban. Az üzenetben annyi állt, hogy szívesen találkozna velem ebben az időpontban az irodájában Pesten a Nyugatihoz közel. Semmi telefonszám, csak egy név. Na már most nem tudom ki hogy van vele, de én kicsit elkezdtem gyanakodni. Láttunk már elég csúnyaságot, egyértelmű volt, hogy nem fogok egyedül valakinek az "irodájába" felmenni. Mivel az internet a barátunk gyorsan kikerestem a címet, amit megadott. Úgy négy öt emeletes házak voltak arra felé, sima utca volt, nem iroda házakkal teli. Na mondom már rosszul kezdődik. Ezért visszaírtam, hogy remélem nem veszi sértésnek, de jobban örülnék, ha nyilvános helyen tudnánk találkozni. Ajánlottam is neki több lehetőséget. Mire ő szintén válaszolt, hogy rendben van. Nem is tudom már milyen napra esett, de azt mondta, úgy is ott lesz az üzletbe, ami akkor még nem nyitott meg, ha odaértem csörgessem meg és kijön. Így tehát megkaptam a telefonszámot. Oda is utaztam a megbeszélt helyre, előbb is érkeztem, fel is hívtam az illetőt. Nem vette fel. Vártam 10 percet. Letelt a megbeszélt időpont, majd mikor már kezdtem feladni, visszahívott. Beleszóltam, ő is. De nem tudta ki vagyok. El kellett magyaráznom, hogy ő hívott ide. Majd mint akinél lámpát gyújtottak, jött a felismerés, hogy "Ó, hát én ezt teljesen elfelejtettem és már nem vagyok az üzletben." Ez eddig rendben is van ( ugye? :D) Aztán mondja, hogy már itt van a parkoló autójánál és nem akarja, hogy megbüntessék, mert olyan helyen parkol és hogy oda tudok-e menni. Hát mondom ezen már nem fog múlni. Képzeljetek el egy pólós, rövidnadrágos srácot, majd mellé engem teljes puccba vágva (élére vasalt nadrág, fehér blúz, felette blézer, gyöngy nyaklánc, feltűzött haj). És ott álldogáltunk a kocsija mellett! Elmesélte, hogy most fog nyílni az üzlet, még nem tud semmi komoly infót adni. Többiek már voltak próba napon egy másik üzletben, de mivel én ezzel foglalkoztam számomra nem is ajánlja ezt fel. Órabérbe kellene dolgozni, először kevesebbért míg beindul az üzlet aztán emelkedhet. De kérdem én magamban, mennyi időnek is kellene eltelnie ahhoz, hogy meg tudjuk mi mennyi? Ja és hogy 4 órásba kellene dolgozni, hátha elsőre nem is lenne annyi vendég. És ha beválok esetleg akkor lehetek üzletvezető is, mert hogy először mindenki szendvics készítőként kezd. De hogy neki jó lenne valaki olyan a csapatba, aki magabiztosan tudna beszélni a külföldi kapcsolattartókkal, rendelőkkel stb. Mondtam neki, hogy ez abszolút nem gond, mivel angolul jobban tisztában vagyok a céges dolgokkal, mint magyar nyelven. Ezzel el is köszöntünk. Mondtam, még máshova is megyek interjúzni és vissza fogom őt hívni. Azért hagyjuk a kapukat nyitva amíg tehetjük.
- Egy üzlet a Teréz körúton: Legelőször tőlük kaptam egy telefont, hogy milyen jó az önéletrajzom és hogy jó lenne személyesen elbeszélgetni. Mondtam persze, holnap ha megfelelne nekik már indulok is. Megbeszéltük az időpontot. Kicsíptem magam, ahogy azt ilyenkor szokás. Izgultam nagyon, sokkal előbb értem a buszmegállóba. Várakoztam a többi emberrel, telefonom a kezembe, hátha valaki hívni szeretne, és nekem az a szokásom, hogy zene nélkül nem indulok el sehova így hát az Ipod-om már be volt kapcsolva egy ideje és így nem hallom meg ha a táskámban csörög valami. Gondolatok cikáztak a fejemben, próbáltam magamban jó mondatokat összehozni, készülni. Vajon miket fognak kérdezni, több lehetőségre is kiterveltem egy-egy frappáns választ. Aztán megláttam, hogy begurul a busz az állomásra. Abban a szent pillanatban csörrent meg a telefonom is. Felvettem, beleszólt egy női hang. "Szia. XY vagyok. Tegnap beszéltél a párommal, hogy ma találkoznánk állás ügyben. Viszont nagyon sajnálom de valami halaszthatatlan jött közbe neki, és én sem érek rá, ezért át kell tennünk a megbeszélést máskorra. Nem gond?" Megértő és türelmes ember révén képzeletben bólintottam, és félre álltam a felszálló utasok elől. Azt mondta a hölgy, hogy következő hétfőn felhívnak legkésőbb időpontot egyeztetni. Ez volt egy keddi nap. Subway1-es állásinterjúmat lentebb olvashatjátok, az után elsétáltam az üzlet felé azon a hétfőn amikor elvileg hívniuk kellett volna. Vártam egy ideig, nem jött hívás így felbátorodva felhívtam őket én. Az egyik számon nem vették fel, a másik számon nem vették fel. Megint vártam. Nem tudom mennyi idő telt el, de már kinéztem a buszt, amivel haza akartam jönni, így hát elindultam a metró felé. Persze megcsörrent a telefon. Az az úriember hívott vissza, akivel eleve a találkozót beszéltem meg legelőször. Megkérdeztem, van-e valami esély arra, hogy ma találkozzunk, ugyan is "éppen arrafelé járok". Persze nemet mondott, hamar lerázott annyival, hogy késő délután visszahív. Azóta is várom a hívásukat. Több mint két hónapja.
- Burger King: Itt bántak velem normálisan. Egy budapesti ügynökség hirdetésére jelentkeztem, akik üzletvezetőt kerestek. Meg is beszéltem velük egy időpontot. Felutaztam Pestre. (Csak megjegyzésként egy ilyen utazás 3-5 ezer forintomba kerül) Behívott egy aranyos fiatal hölgy, alig lehetett idősebb nálam. Szépen elbeszélgettünk, kérdéseket tettek fel, a szokásos történet. Elmondta, hogy is működne a képzésem, mert hogy először krumplit kell sütögetnem és minden más amit ugye megkövetel az állás alapfokon. Hiszen hogy is tudnék üzletet vezetni, ha nem ismerem az alapokat. Három-hat hónap lett volna ez a képzés, közben 95 ezret lehetett volna keresni, plusz cafeteria vagy egyéb juttatás. Le is tesztelte Excel tudásomat is, majd elköszöntünk és mondta, hogy majd értesít ha tovább jutottam. Megtudtam, hogy a céggel is lett volna még egy megmérettetés.
- Subway2: Burger King-es interjú után rohantam a villamosra, majd metróra, majd átszálltam, hogy odaérjek következő találkámra egy plázába. Iszonyatosan elkéstem. Röstelltem is magam, elnézést is kértem odaérve. A tulaj közölte velem, hogy most várnom kell, mivel épp sürgős dolga van. Természetesen, válaszoltam én. Mivel nem volt ülőhely az étkezde szinten (ebéd idő volt) így megálltam a pult mellett. Majd eltelt 15 perc, fél óra, 45 perc... Bő egy órát állhattam kitartóan egy helyben mire megjelent a hölgy egy pohár innivalóval a kezében. Javasolta, hogy amint találunk helyet, üljünk le beszélni. A nevemet nem tudta, hogy milyen hirdetésre jöttem nem tudta. Mert hogy a partnere intézte az üzeneteket, ő meg csak épp itt volt. Elmagyaráztam ki vagyok, hogy üzletvezetőnek jelentkeztem és mivel nem volt nálam nyomtatott önéletrajz (gondoltam mivel el lett küldve, majd ők kinyomtatják, ha kell nekik) elkezdtem mindent felsorolni róla. Tetszettem is neki rögtön. Szó volt a boltról, fizetésről, munkakörről. Úgy váltunk el, hogy ő szinte egyből fel is venne engem, de azért megbeszéli a partnerével és ha én is szeretném, akkor hívjam fel az illetőt telefonon, megbeszélni, hogy mi is legyen a továbbiakban.
Mivel elég hosszúra sikerült ez a bejegyzés, ezért csak a következőben fogom folytatni. Addig emésztgessétek, írjátok meg ti hogy jártatok.
UI.: Szándékosan nem írtam pontos címeket.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése