Változás

Kedves Ismerősök, Ismeretlenek!

Nem is tudom, hol lenne jó kezdeni, így bocsássátok meg, ha esetleg kicsit össze-visszák lennének a gondolataim. Mióta Angliából hazajöttem sok minden kavarog a fejemben. Nem igazán tudtam mire számíthatok itthon, de abban biztos voltam, hogy külföldből elég volt ennyi egy időre. Nem azt mondom, hogy nem mennék újra, de még nem most és nem ennyi időre.
Az előtt voltak terveim, tevékenységek, melyeket feladtam egy jobb/másabb élet reményében. Amit végül is megtaláltam. Nem panaszkodom. Kegyes volt hozzám a sors vagy bármilyen isten, ki miben hisz. De újrakezdeni nem könnyű. Itthonról úgy mentem el, hogy előtte egy évig nem volt munkám. Kinn, ami jött elvállaltam. Örültem, éltem, ha akartam szórtam a pénzt. Ne értsetek félre, gazdag sosem voltam, de amim volt azzal jól gazdálkodtam. Valahogy mindig adódott egy lehetőség. Csak egy idő után kirekesztettnek éreztem magam. Sok idegen között, más kultúrák közé beépülve. Aki volt már hosszabb távon akárhol a világban, tudja miről beszélek. Persze az itthoniak sokan mondták, hogy úgy cserélnének velem és nekik nem hiányozna senki, semmi. Erre csak annyit válaszoltam, hogy majd ha kinn leszel és eltelik X idő, akkor beszéljünk erről újra. Nyilván akadnak olyanok, akiknek se kutyája se macskája itthon és ebből a szempontból mindegy nekik, de én abban a szerencsés helyzetben voltam/vagyok, hogy van családom, barátaim akik tartották velem a kapcsolatot, lelket öntöttek belém és kitartottak mellettem, akkor is amikor én nem írtam hosszú hosszú ideig. Utólag is bocsánatot kérek tőletek most, remélem olvassátok majd e sorokat. Megcsömörlöttem, nem volt célom, vágyam, csak voltam a nagy világban. Csendes lettem, magamba forduló. MEGVÁLTOZTAM.
Most pedig próbálom megtalálni az utat önmagamhoz. Soha nem leszek már az, aki voltam de ez így is van rendjén. Az éveink cselekedetei nyomot hagynak lelkünkön, formálnak hol jó, hol rossz irányba. Határozottabb és tapasztaltabb is lettem. Ugyanakkor sokkal nehezebben alakítok ki új kapcsolatokat.
Ugyan csak javamra szolgáljon, hogy lassan de biztosan haladok előre, kutatva mi maradt még számomra. Majdnem 26 évesen újra újra kell terveznem. Tudom ez sokak életében megesik akár előbb akár később. Én most itt tartok, várom mit tartogat a jövő. Úgy érzem lassan készen állok az új kihívásokra, esetleg régi befejezetlen ügyekre, mint például ez a blog is.
Ha hasonló helyzetben van, volt valaki nyugodtan írja meg nekem. Névtelenül is lehet. Reagáljatok nyugodtan.
Jön nemsokára a folytatás, addig is sziasztok.