Én az augusztus huszadikát Debrecenben töltötte, ahogy a cím is leírja. Először is meg kell jegyeznem, hogy rokonoknál voltunk szüleimmel és egy ismerősömmel. Apai ágról rokonok, akiknél eltölthettünk nem egészen két napot. Igaz én csak most ismertem meg őket, de apukám nagyon-nagyon boldog volt, hogy végre újra láthatja őket. És mi többiek pedig hálásak vagyunk, hogy első alkalommal ennyi szeretettel vettek körül bennünket, feltételek nélkül.
Na hát ez az utazásunk úgy kezdődött, hogy 19-én fél tíz körül el tudtak engedni a munkahelyemről (először azt beszéltük, délben mehetek el), így kicsit korábban tudtam menni a bérelt autóért (Opel Astra Classic). Kis kutyára ismét keresztanyukám vigyázott, ezért őt otthon megvártuk majd bepakoltunk a járgányba és elmentünk ismerősömért, majd tankolni.
Nagy dilemma volt, hogy autópályán menjünk-e vagy Kecskemét-Szolnok útirányon. Hát az utóbbit választottuk, de nem volt valami jó döntés. Otthon míg az útvonalat terveztem apukám felhívta a figyelmem, hogy a térkép alapbeállítása Cegléd felé irányít és az kerülő, menjünk másik úton. Mondom jó, de az az út elég ramaty. De hát 2010-es google maps képek voltak, tehát "biztos" azóta megcsinálták. Hááát nem :D
Kitaláltuk, hogy út közben van annyi étterem és csárda, majd megebédelünk valamerre. Az 52-es úton én találtam egy nagyon jó helyet, de ott nem álltunk meg. Aztán másik két-három helyen igen, de ott meg egy csak rendezvényekre szakosodott, a másik undormány volt, a harmadik pedig tömve emberekkel. Már majd nem fel is adtuk a reményt, mikor a jó hosszú szörnyű útszakasz után egy kis faluban megláttunk egy éttermet. Mondom én itt most megállok. Eredetileg Szép kártyával szerettünk volna fizetni az ételért, de sajnos ott sem fogadták el. Aztán végül is leültünk. Az étlap klassz volt, a választék bőséges és a felszolgáló is kedves. Hát főnyeremény. Az ár-érték arány tökéletes volt. Akkora adagokat kaptunk, hogy senki nem bírta megenni viszont ízletes volt mind a négy fogás (ugye fejenként egy)! Barna Bár és Étterem Kőröstetétlen
Innen már sima út volt Debrecenig a 4-es úton. A házat kicsit körülményes volt megtalálni ugyan, mert az utcába hamar beértünk, de 83/C-t nem találtunk. Hát kiderült azért, mert az út és a fő épület mögött még két másik ház van, ahova egy keskeny bejáró vezetett. De odajöttek elénk és így megoldottuk.
Kertes ikerházban voltunk, felettünk a vendéglátó egyik lánya lakik a családjával, másik lánya Pesten él, de lejöttek a két kicsinyükkel a vendégházba, ami a kertben van. Másik lánya és fia is elhozta kis családját huszadika délutánra, de előbb pár szót a Virágkarneválról.
Tanakodtunk még itthon, hogy a lelátóra vegyünk-e jegyet, de végül sajnáltuk rá fejenként azt a 4-5 ezer forintot. Viszont a Stadion északi rendezvény terére vettünk 1300 forintos belépőt, ugyan is ott meg lehetett nézni a kocsikat és a fellépőket még egyszer.
Reggel fél 7-kor keltünk. Időben ki szerettünk volna érni az utca végére, ott vonultak végig a népek. Nem jött össze, az első két-három kocsiról lemaradtunk. Van ilyen mindegy. 8 órától körülbelül 11-ig voltunk kint az utcán. Sok-sok ember volt, tolakodtak. Néha alig láttunk valamit. Persze apa ment és bőszen kattogtatott, videózott így maradt egy kis emlékünk is. Összességében a felvonulás nálam 10 pontból úgy erős 8-as majdnem kilences. Engem csak az szomorított el, hogy olyan világban élünk ahol már nem engedhetik meg maguknak a szervezők, hogy a virágkocsik tele legyenek virággal... Mert ugye az lenne a lényeg. Szép nagy fejű virágokat felcserélték fenyő ágakra és aprócska, (feltételezem) olcsóbb virágokra. Ez egy kicsit csalódás volt számomra, de így is rengeteg munka volt vele és hát nem is ők tehetnek róla. A táncosok előtt is le a kalappal. Azon a macskakövön, tűző napon majd esőben meg minden. Szépek voltak, elegánsak és sokat mosolyogtak akkor is, ha már elegük volt mindenből.
A stadionhoz már kocsival mentünk. Le is kellett tennünk jó messze és onnan gyalogolni. Kicsit nehezen találtuk meg a rendezvény teret. Pont a másik oldalon volt mint ahogy mi jöttünk. Lefényképezkedtünk az összes kocsival, amivel tudtunk (nagy tömeg volt). Szerintem egyébként jóval több jegyet adtak el oda is, mint amennyi hely volt. Megnéztünk egy-két fellépőt még aztán visszaindultunk. Szép gyaloglás volt, körbe a parkon, de legalább láttunk még egy kis szeletet ebből a fejlett, nyüzsgő városból.
Délután pedig jöttek a rokonok. Szalonnát sütöttünk, ismerkedtünk és fényképeket készítettünk. Este kilenckor indultunk el. Visszafelé az autópálya mellett döntöttünk, még szerencse. Út közben olyan zuhatag kapott el minket Alig láttam ki, plusz még a köd is leszállt sok helyen, de éjfél után kicsivel megérkeztünk kicsiny városunkba. Ott még hazavittem barátnőnket majd keresztanyukámat és egy órára ágyban is voltam úgyhogy reggel nem zombiként mentem dolgozni.
Képeket a következő bejegyzésemben láthatjátok, ami délután lesz. Itt a munkahelyen sajnos nem tudok ilyet feltölteni. Jó nézelődést. Sziasztok
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése