Az idő múlása - már fél év

Most hogy ismét édes kis városkámban vagyok (tyű, de fáradt vagyok a sok vezetéstől - de imádok vezetni!) kicsit megálltam. Az elmúlt hét olyan gyorsan elröpült, hogy szinte észre sem vettem. Valahogy így érzek az elmúlt fél évvel is, aztán pedig az elmúlt 5 évvel is.

Vicces, hogy ennyi idő alatt mennyi minden történt velem, én még is úgy érzem megtorpantam valahol. Olyan érzés, mint mikor állsz egy tér közepén és mindenki fénysebességgel száguld el melletted (lásd például Linkin Park - Numb című videóklippjét). Nem vagyok én depis hangulatban csak elértem idáig és belegondolok mi mindent tehettem volna még abban az időben, amikor semmit nem tettem. Biztos értitek :)

Mikor meghal valaki, akkor jövünk rá igazán a hiányra. Hogy mennyivel másabb lett volna őt is igazán ismerni. És a családot is, akik most olyan messzinek tűnnek. Mert bár 300 km választ el bennünket én mindig boldog szívvel gondolok vissza ott töltött gyermek éveimre.

A múltba tekinteni szép emlék, de változtatni csak a jövőn lehet. Mindenkinek a kezében a sorsa. Alakítsuk úgy, hogy ne kelljen semmit megbánnunk.

Apukám nagybátyjára emlékezve: Sanyi, sokak szívében hagytál boldog emlékeket és őszintén kívánom, hogy odafenn érezd nagyon jól magad és tekints le néha sajgó szívű rokonaidra. Hiányozni fogsz nekik nagyon.