Munkába állunk

Hát megcsináltuk. Három hét alatt találtunk munkát mind a ketten úgy, hogy frissen költöztünk, senkit nem ismertünk. Most már ki merem jelenteni, hogy ne féljetek jelentkezni. Ha nagyon szeretnétek azt az állást, de úgy gondoljátok, hogy mivel magyarok vagytok nem fognak felvenni, FELEJTSÉTEK EL. Az, hogy magyar vagy, sokszor jó pontot jelent. Persze angolul tudni kell csevegni az interjún, de ha megemlíted, hogy magyar vagy, az interjúztató biztosan megjegyzi, hogy nahát, én is ismertem/ismerek magyarokat netán itt is dolgozik egy pár. Én így jártam. Van főiskolai végzettségem meg két év tapasztalatom a szakmában és menedzseri pozíciót ajánlottak nekem. A párom egyelőre nem járt ilyen jól, de munkát neki is sikerült találnia. Egy Aldiban árufeltöltő, viszont állandóan küldözgeti ő is az önéletrajzait mindenre, ami tetszik neki. Ha egy héten belül nincs jobb, akkor megyünk vele is munkaközvetítőhöz.

Íme egy kis tapasztalat az én első három interjúmról: (igen három interjú)

Beküldtem az önéletrajzom egy munkaközvetítőn keresztül meghirdetett pozícióra (mondván, áh úgyse). Körülbelül 10 perc múlva csörgött a mobilom, felkapom és egyből azon kapom magam, hogy egy interjút beszél meg velem az ügyintéző. Szép ruhában, csinosan bebattyogtunk szerelmemmel (egy órás út oda - meg még egy vissza) a központba, ahol is felmentem az irodába. Ott úgy nyitottam, hogy fél órát papírt töltögettem. Készüljetek fel, kelleni fog minden egyes adat. Ha referenciát írtok be pontos cím és telefonszám. Mondjuk tapasztalat szerint fel sem hívják... Tőlem a három interjú alatt egyszer sem kértek referencia levelet sem, iskolai bizonyítványt sem. A léééényeg, hogy el tudd magad adni. Lássák, hogy te ahhoz a munkához értesz és akkor nyert ügyed van. Az ügyintézőm irtó aranyos középkorú hölgy volt, jókat nevetgéltünk, nem az a feszengős úristen-mit-mondok-ha-megkérdezi-ezt-meg-azt-féle. Beleírt még egy két dolgot az önéletrajzomba, amit soha NE FELEJTS el elvinni magaddal. Ha előre el is küldted, akkor sem fogják kinyomtatni. Szívás, de hát nekünk kell gürizni az állásért. Miután mindent megbeszéltünk megígérte, hogy megpróbál nekem intézni egy interjú időpontot a hölggyel, aki a szállodában dolgozik.

Pár napot kellett várnom, de végül úgy 3-4 nap elteltével megvolt az első időpontom. Előtte még vissza kellett mennem az ügynökséghez, hogy "felkészüljünk" a beszélgetésre. Nem mondom, tényleg hasznos tanácsokat kaptam, de megint két óra séta helyett el is mondhatta volna ezt telefonon szóval ha ilyennel találkoztok, kérdezzétek meg, hogy lehetne-e telefonon, mert messze laktok. Aztán ugye megint kiöltöztem és elbuszoztunk a hotelig, ahol a meghallgatás volt. A hölgy, akivel a találkozóm lett volna, körülbelül fél órát váratott. Na jó, többet kicsivel. Majd miután megérkezett olyan beszélgetésbe csöppentem, ami inkább volt egy de rég találkoztunk tea délután, mint egy hivatalos azért találkoztunk, hogy megfelelsz-e az elvárásoknak. Persze az interjú végén én is megtudtam mit kellene csinálnom, ő is kapott egy képet rólam. Úgy köszöntünk el, hogy ő megadta a mobil számát, hogy bármi van őt keressem, és hogy ha nem gond lenne még egy interjú a közeljövőben. Na ott kicsit összeomlott a lelki világom. Itt teperek egy órája és még egy interjú?! Na mondom mindegy, mosolyogva megköszöntem, hogy időt szakított rám, és vártam a hívását.

A közvetítőm már persze tűkön ült, háromszor telefonált, üzenetet hagyott miegymás, hogy mégis hogy sikerült, mi történt. Elmondtam neki röviden velősen, és megint 2-3 nap múlva megkaptam a harmadik időpontom a szálloda menedzseréhez. Oda is nagyon csinosan felöltöztem, buszra szálltam immár egyedül (mert kedvesemnek az volt az első munkanapja). Kiderült, hogy igazából a hivatalos része a munkakeresésemnek akkor jött el. Sok-sok kérdéssel bombáztak, beszélnem kellett több, mint fél órán keresztül. Nagyon megizzasztottak, bevallom valahol történetet kellett kitalálnom, mert nem volt a kérdéshez megfelelő válaszom (nem történt még velem előtte olyan, megesik.) Pluszban feladatot is kaptam, mivel nekem egy 15-20 fős takarító csapatot kell menedzselnem a hotelon belül így be kellett mennem egy szobába, amit már megcsináltak, körülnézni és utána bemenni egy olyanba, amit "látszólag" megcsináltak. Inkább az én vizsgáztatásomra volt berendezve, ugyanis papírral és tollal felszerelkezve mindent fel kellett írnom, ami a szobában probléma volt. Meg is írtam a listám, majd odalent találkoztam ismét az úriemberrel. Elmondtam, miket vettem észre, ő meg hevesen bólogatott, mivel kiderült, hogy minden hibát észrevettem. Kérdezgetni ilyeneket, hogy mikor kellene kezdeni, mennyi a pontos fizetés, írunk-e szerződést nem mertem kérdezni, mert azt sem tudtam kellek-e nekik, úgyhogy mikor elköszöntünk, ígéretet kaptam, hogy hamarosan értesítenek. Még haza sem tudtam érni, csörgött a telefon, hogy felvettek. Csak sajnos ott álltam zéró információval.

Az ügynököm csak annyit tudott elmondani, hogy az egy hetes tréningem, ami végül is öt napra csökkent az melyik nap kezdődik, és melyik városban (persze azt tudtam előre, hogy tréningre kell mennem, ha felvesznek). Úgyhogy elhatároztam, felhívom első interjúztatóm, tudjátok "megadom a számom, mindig engem keress, ha van valami kérdésed". Akartam neki szólni, hogy megkaptam a jó hírt, de még nem vagyok otthon, és visszahívnám úgy fél óra múlva. Hát sajnos nem úgy sikerült, ahogy akartam. Annyit sikerült megtudnom nagy hirtelen, hogy hánykor kell mennem az első tréning napomon.

Kérlek benneteket, ha interjúra mentek, KÉRDEZZETEK MEG MINDENT, ami a munkával kapcsolatos, ne járjatok úgy, mint én, aki most kicsit a ködösben érzi magát. Persze valószínű, hogy kiderül minden, ami még homályos, de úgy nem kellene kétségek között lennetek.

Ez az én kis történetem mára, jó hosszú lett. Köszönöm, ha mégis elolvastad, és kérlek fordulj hozzám mindenféle kérdéssel bizalommal.