Otthonról Vernham Dean-ig

Sziasztok otthoniak!

Most jutottunk először hosszabb ideig gép elé, nagyon sajnáljuk, hogy eddig kellett várnotok a jó hírekre.

Szóval otthonról kicsit korábban kellett indulnunk, Gyöngyike volt a sofőr. Az úton minden rendbe volt, felmentünk a hatoson Pestre, a Népligetnél jobbra az Üllői útra, ott már csak végig a négyesen kellett autókázni és már ott is voltunk. Egyes terminálhoz kellett mennünk, az a közelebbi, ha megyünk a négyesen. A parkoló sorompóval működik. Először kapsz egy kis cetlit az automatából, hogy mikor érkeztél meg. Aztán ugye választasz, hogy rövid távon parkolsz vagy hosszú távon. Beparkolás után elolvashatod a táblát, ami több helyre ki van téve. Nagyjából az áll rajta, hogy készpénzzel az automatán keresztül, ami a járda két oldalán található vagy bent a terminálon belül tudsz fizetni csak bankkártyával. Akkor kell fizetned, mikor el akarod hagyni a parkolót, és az elhajtásra 15 perced van. Aztán ha bemész a forgóajtón vagy a mozgásérzékelősön, akkor balra van az indulási oldal, jobbra az érkezési, szembe meg lépcső fel az étteremig, de oda csak utasok mehetnek fel.
Nekünk értelemszerűen balra kellett menni, és ott egyből látszik a kijelzőn, hogy a te gépedhez melyik bejelentkező ablak tartozik. Ha még nincs rajta, akkor csak várni kell. Meg fog jelenni. Aztán beállsz a sorba, próbálj meg nem utolsó lenni :P, mert mikor megjelenik a kijelzőn a pultszám, elindul mindenki, mint egy csapat birka. A pultnál vár az asszisztens, akinek odaadod a kinyomtatott visszaigazolást és a beszálló kártyákat (boarding pass) + személyi. Fel rakod a nagy bőröndödet mellé a szalagra, és ő azt le is méri, majd megy a többi közé. Ha nem voltál ügyes, és nem fértél bele a meghatározott 20 kg-ba, akkor túlsúlyt kell fizetni. Szerencsére mi befértünk. (Tanácsos otthon szobamérleggel mérni a bőrönd aktuális súlyát, és úgy pakolászni még:D)A kézi poggyászra csak egy kis jelző papíros kerül, hogy az mehet veled. Cserébe kapsz két szép jegyet, amit a következő kapunál megnéznek, és kipipálják.
Utána jön az átvilágítás. Ahogy már írtam korábban, csak 100 ml vagy annál kisebb kiszerelésű folyadék mehet fel a gépre. Az is csak kicsi, újrazárható tasakban. Le kell adni külön dobozra a kabátjaitokat (pulcsikat), ha fém van a cipőn, azt is. Illetve külön még a laptopot, majd telefont és mehet mellé mindenféle ékszer. Velem nem vetették le az arany nyakláncom, fülbevalóm, a piercinget és a bizsu karkötőt sem. De a csizmám, mivel fém csattal van díszítve, azt beadtam ellenőrzésre, és helyette zacskócipőt kaptam. Majd át kell lépned a detektoros kapun, és ha sípol akkor megvizsgálnak külön is. Viktor sajnos úgy járt, hogy sípolt, és kiderült, hogy a cipője fémmerevítéses, ezért levetették vele, és azt is áttolták a szkenneren. De előtte azért kétszer körbe lett taperolva.
Ha végeztél, kapkodd össze a cuccaidat, mert még sokan várnak mögötted!
Utána jönnek a vámmentes áruk, amik (nem árulok el újdonságot) nagyon drágák. Következtek a beszálló kapuk. Az első hat után újra megnézik a személyidet a repjeggyel és átengednek. A mi gépünk a 8-asról indult. Ott várunk egy ideig, közben megszomjaztunk, úgyhogy Viktor megvette a legolcsóbb ásványvizet, ami 350 Ft volt (fél liter), annyira nem drága.
Miután meghallod a hangosbemondón a járatodat, és Speedy Boarding-gal foglaltál a neten jegyet, akkor odaballagsz a beszálló kapuhoz, ahol megint megnézik a személyid és a repjegyet, az utóbbiból csak egy kis részt kapsz vissza, a többi megy a levesbe. Buszok visznek át a géphez, itt mi (mivel elsőbbségi beszálláson voltunk) fél órát álltunk egy helyben, mire mindenki felszállt...De tény és való az elsők között szállhattunk fel.Így jobban jártunk, mert egymás mellett és ablaknál ülhettünk. Visszagondolva mégis csak megérte a 2200 Ft-ot a speedy boarding szolgáltatás.
A gépen még egyszer a kedves stewardess megnézi a jegyed, és utána csak le kell ülni. Elhangzik egy pár utasítás: hogyan kösd be az öved, hogyan használj mentőmellényt stb.
Aztán felszállás. Egyáltalán nem rossz érzés, bár ki-ki gyomra hogy áll hozzá.
Minden rendben ment, magasra mentünk, alig volt felhő, sokáig felláttunk. Aztán jött a tejszínhab effektus. Be is punnyadtunk kicsit, de a pilóta nem hagyott minket sokáig aludni, mert bejelentette, hogy az óceánhoz érünk, mindenki kukkoljon.
Leszállás után, ha nem tudod merre kell menni, csak kövesd a tömeget. De azok olyan gyorsak, hogy huhhh... Aztán kinn vannak a táblák, amik mutatják végig az utat. Ilyet kell keresni, hogy Luggage reclaim és Passport controll. Mikor a hosszú séta végére értünk, kiderül miért rohant mindenki annyira. Mielőtt belépsz hivatalosan az országba, még egyszer utoljára :P meg kell mutatnod a személyid a határon. Utána felveszed a csomagod, ugyancsak egy kijelző mutatja, hányas számnál kell keresned.
Utána kimész a következő kapun, ami általában a nothing to declair, (ami annyit tesz, nincs elvámolni valóm).
Ezután kiérsz az előcsarnokba. Minket ott egy taxis várt (Mick) egy szép kis papírlappal, rajta a nevünk. Levitt minket a parkolóházba, ott be a kocsiba és go. Utazunk kb másfél órát, közben beszélgettünk mindenféléről. Jó fej ember. Főleg autópályán mentünk, ahol őrültek száguldoznak ki tudja mennyivel. Megérkezve Vernham Dean-be, elámultunk a látványtól. Minden csudaszép és zöld. Régi házak sorba nagy kerttel, és sok sok állat. Bari, ló, malac és tehén. Kicsit elkeveredtünk a kisvárosba, ahol ki kellett minket tennie, mert nem volt utcatábla, de aztán felhívtuk Bellát telefonon és elmondta, merre forduljunk le.
Végül megérkeztünk. A ház csodálatos, Bella mosolyogva puszival, egy gyönyörű fekete kutyus pedig farok csóválva fogadott minket. Mint utóbb kiderült, nem kevés pénzt, az én heti béremet fizette ki Bella Mick-nek azért, hogy elhozzon minket. Majd beinvitált bennünket a házba. Leírhatatlan volt elsőre a látvány, sosem jártunk még ilyen helyen azelőtt. Képek mindenütt a falakon, fantasztikus kert és kétszintes régi stílusban épült ház. Lejöttek a gyerekek is a szobájukból, ami az emeleten van. Rory-t már láttuk rövid időre kamerán, már akkor is aranyosnak tűnt a frozen yoghurt (a fordítása szerint fagyasztott joghurt) majszolása közben is. Majd bemutatkozott az ifjú hölgy, a 9 éves Iona (ejtsd: Ájona) is. Bár nagyon félénk, de annál kedvesebb kislány. Bella megmutatta a szobánkat, ami nem túl nagy, de a legfőbb célra, alváshoz tökéletes. Az ajtó mellett helyezkedik el az ágy, belépve ki lehet látni a szemben lévő ablakon a mezőre, egy kisebb fiókos szekrény felette egy nagy tükör, és persze itt is képek a falakon. Nagyon elégedettek vagyunk vele, mindenünk elfér így is. Elkezdtünk hát kicsomagolni, de úgy voltunk vele előbb ismerkedünk kicsit aztán állunk neki komolyabban a holmikat elrendezni. Így lementünk az ebédlőbe, ami egyben a konyha is, de nagyon stílusosan kialakítva, és ahol Bella ígérete szerint épp a vacsorát készítette nekünk. Sült csirkét krumplipürével és párolt zöldséggel. Meg is lepődtünk kicsit, hogy ugyan miért nem egy-egy szendviccsel szúrta ki a szemünk, de olyan éhesek voltunk hogy nem kérdeztünk túl sokat miután lerakta elénk :D. Talán furcsán hangzik, de náluk a meleg étkezés ideje este van vacsorára. Neki is láttunk a gusztusos fogásnak, ő csatlakozott hozzánk, majd elkezdtünk beszélgetni. Elég sokáig, ha jól emlékszem este 10 óráig beszélgettünk, mikor úgy gondolta már ő is eléggé kifárasztott minket, és mentünk alukálni.