www.subwayhungary.com
Akkor folytatnám előző munkával kapcsolatos tapasztalataimat. Tehát ott tartunk, hogy csütörtöki napon megbeszéltem a Subway céggel, hogy hétfőn kezdek. Igen ám, de addig egészségügyi kiskönyvet kell szereznem. Kicsiny városunkba az orvosi szolgáltatás eléggé foghíjas. Van aki csak délelőtt rendel, valaki csak délután, van aki csak kijelölt napokon. Fel is kerekedtem reggel, elmentem a házi orvosomhoz. Kivártam a sorom. Kiderült, hogy feleslegesen, mert neki nincs felhatalmazása ilyen pecsétet adni. Megkérdeztem, hogy akkor hol is lehetne. Hát akit ő tud orvos most épp szabin van... Okké. Akkor rohanás, kutatás, telefonálás. Persze a végén nem tudtam pénteki napon ügyet intézni. Fel is hívtam a cég illetékesét, nem akartam ebből gondot. Egyből jöttek azzal, hogy hát oldjam meg magamnak. Kérdeztem, Pesten nem ismernek-e valakit akihez elmehetnék hétfőn munka után. Hát nem, mert mindenki a házi orvosával intézi.
Tehát következő héten végig be voltam osztva. Három napig reggel 5 előtt keltem, majd este 6-8 között értem haza. Talán meglepődve tapasztaljátok, de semmiféle szerződést nem írtunk alá három nap alatt. Kedden informálták a könyvelőjüket az adataimról és ennyi volt az ügyintézés.
Első napom egész jól telt. Reggeles munkatársam késett, de viszonylag gyorsan összekaptuk magunkat. Hátul kezdtünk a kenyerekkel, összeszedtük ami kell és kimentünk előre. Megmutatta mit hova kell rakni. Amihez értettem igazából értelem szerűen nem kellett segítség, de például a kasszás dolgok kicsit másképp voltak nálunk. Rendszer és papír formátumban is eltért a számomra megszokottól. Gyorstalpalót kaptam a vendégek kiszolgálásából.
Aztán a gondok ott kezdődtek mikor az ételekre került sor. Az elkészített áru nem igazán volt mondható frissnek. Nem volt rendszer, ami alapján előkészültünk. Csak úgy hasra ütés alapján bontottunk árukat. Mert hogy ő már tudja, miből mennyi kell és a délutános műszak már nem készít elő, mert nem tudnak hátra menni olyan sűrűn. Érdekes rendszer, de gondoltam majd alakul. Vendég szinte alig jött hozzánk enni. Ha igen, akkor is csak a napi akciós árut vitték. Bőven lett volna idő mindenre. Ahonnan én jövök, ott mindent nekünk kellett intézni és hatszor akkora helyet karban tartani minden nap étterem söprés, felmosás, asztalok, mellékhelyiségek stb. Itt viszont egy kör alakú pult volt, és az első napomat azzal töltöttem, hogy sikáltam. Mindent. Lentről fentig, balról jobbra.
Összehívtak egy megbeszélést is a műszakom végére, bemutattak az összes dolgozónak. Fiatal banda, de jó fejnek tűntek. Alattam is ilyen kaliberű emberek dolgoztak, jól meg voltam velük.
Második nap már nekem kellett nyitni, egy másik lány jött segíteni aki igazából nem volt még irányító szerepben, de elég régóta dolgozott ott ahhoz hogy tudja merre hány méter. Előző nap megbeszéltük munkatárssal, hogy mivel fogalmam sincs mekkora a forgalom, leírja nekem az előkészítési listát. Na hát ez nem történt meg. Én amit a józan paraszti eszemmel gondoltam azt megcsináltam. Egyből reggel telefonálnom kellett három helyre, mert a számítógéphez/kasszához nem kaptam belépési kódot. Aztán húsgombóc és leves melegítésénél is gondok adódtak, ugyan is kóstolás után az étel savanyúnak bizonyult. Cseréltem is egyből mindent. A sonka is ragadós volt, felső réteget felemelve az alatta lévő szeletek rózsaszínek voltak, míg a felsők inkább barnások. Kiderült, hogy az összes terméket csak átcímkéznek minden nap, amíg el nem fogy vagy esetleg már meg nem romlik. Holott franchise üzlet révén egy egész sor követelménynek kellene megfelelni. Ehhez voltam hozzá szokva, jeleztem is a cégnek aggályaimat.
Persze a három vezetőből senki nem tudott semmiről. Kérdem én, ha neked lenne egy saját céged akkor nem azzal kezdenéd, hogy betanítod HELYESEN az összes munkást? Ha már hónapokat töltöttél Angliában, hogy te is megtanulj mindent? Megértem én, hogy az üzlet nem megy annyira, amennyi forgalomra számítani lehetne de hogy akkor nem tudnak megoldást találni evidens ügyekre, amire én tapasztalatlanabb fejjel hat megoldást tudnék? Ráadásul a hétfői kasszaátadást nem én csináltam, kedden is csak nagy rohanva fele dolgot kihagyva kaptam eligazítást, ezért ne is csodálkozzak, hogy más nap gond adódott az elszámolásnál. Magyaráztam én a helyzetet ezerrel, de kolléganőmnek ez úgy jött le hogy őt mószerolom, ezért miután jól kiosztott (19 évesen sokat megélt hölgyről van szó) kijelentette, hogy nem hajlandó velem együtt dolgozni. Persze 19 évesen az embernek lehetnek problémái és élhetett rendkívül nehéz életet, nem is ezért írtam zárójelbe az előbbit, DE ugyan akkor mi is ez az egész? Ő talán a kisujjából szopta ki, mindazt amit 6 hónap alatt elsajátított? Miért is várta el tőlem, hogy olyan dolgot tudjak, amit meg sem mutattak előtte?
Volt még utána egy napom a cégnél, és csütörtökön már úgy gondoltam, nem kell ide többet mennem. Így a kiskönyvem sem lett elintézve ami úgy 8000 HUF körüli összeg. Három napos utazásom pedig 9000 HUF körüli kiadást jelentett. Történtek még más dolgok is, de már így is elég hosszú a történet. Ezért ha még esetleg kíváncsiak vagytok a többi részletre is, szóljatok, üzenjetek. Akkor még egyszer neki futok. Külön leírom, mi történt amikor ki szerettem volna lépni erről a munkahelyről.
Köszönöm, ha kitartottatok és elolvastátok ezt a részt is.
A legközelebbi viszont olvasásra!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése