Szombat van és pihenek. De valami kikívánkozik belőlem.
Mint olyan sokszor eddigi pályafutásom alatt, nemrég ismét megkaptam azt a jelzőt, hogy kishitű vagyok. Az az önmagamat nem becsülöm nagyra külsőleg. Persze mind ezt egy olyan emberrel szemben, akinek több tíz milliós autója van és földje az országban erre-arra és bejárta a fél világot... Persze falja a nőket, ennyi pénzért meg is teheti. (megjegyzem számomra külsőre egyáltalán nem vonzó semmilyen szinten)
De vagyon a belseje milyen?
Ezzel szemben én milyen értékeket képviselhetek? Őszinteség, becsület, barátság, lojalitás. Én nem esek hasra valakitől, csak azért mert pénze van. Ez attól is függ hova születünk, hogy alakul életünk hálója vagy épp mennyire vagyunk becsületesek. Mert valljuk be őszintén, aki mostanában becsületes annak kevesebb jut a jóból! Hát nem? Hát de....
Az, hogy én mit gondolok a testemről és más hogyan látja megint más. Amit kifelé mutatunk kép nem mindig egyezik meg azzal, amiről gondolatban meg vagyunk bizonyosodva. Egyébként se kell fűnek fának tudnia, mit gondolsz. Egyesek igen könnyen beszélnek akár még szexuális életükről, vágyaikról is. Én ezt régebben soha nem tettem, most is csak egy-két olyan ember van, akiknek egyáltalán bármi ilyen jellegűt mondok. De akkor sem én hozom fel, csak ha már ez a téma akkor hozzászólok. Számomra ehhez kell egy fajta bizalom. Ha ez gáz, akkor korbácsoljanak meg.
Minden embernek más értékek fontosak és valahol a mai női társadalom is tehet róla, hogy egy férfi azt hiszi le vehet minket a lábunkról, ha meglenget egy húsz ezrest. Meddig kell még egy nőnek lesüllyednie, míg valaki olyat talál, aki nem pénzért akarja megvásárolni a szeretetét? Ha csak egy alkalomra is...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése