2014. szeptember 19., péntek

Állás hirdetés felhívása

Sziasztok.

Mielőtt megkezdődik egy újabb hétvége, én még bedobok egy témát a mély vízbe.

A főnökeim megkértek, hogy adjak fel egy segédmunkás hirdetést az újságba. Mivel modern lánynak vallom magam, az interneten kezdtem el a keresést. Egy oldalra töltöttem fel csak az álláskeresőknek a lehetőséget, mert egyébként is a mai időkben hány olyan állás van, amire nem jelentkeznek minimum ötvenen.

Első héten csak 4 ember jelentkezett, nekünk pedig úgy 20 fő kellene, aki itt a városban lakik. Főnököm inkább leadta a kérést a helyi Szuperinfo felé, hogy legyen benne ott is. Ám ezen felbuzdulva még két helyre felraktam én is ingyen és azóta nem győzöm kapkodni a telefont. Több mint 30 emberrel beszéltem már, ezek közül körülbelül 5 jött eddig az irodába ténylegesen jelentkezni.

Nincsenek különösebb elvárások támasztva a munkaerő felé, egy-két jogosítvánnyal rendelkező embert kerestünk akik tudnak másokat fuvarozni illetve az építkezésen keletkező hulladékot elszállítják, ha úgy adódik.

A telefonhívásokból megfigyelhető tények:

Az emberek már néha félnek felhívni egyes cégeket, mert nem tudják milyen feladatokat kívánnak meg tőlük.
Nem reménykednek jó fizetésben és egyéb juttatásokban.
Aztán a legfőbb gond között meg kell említenem a "lejelentett" címszót. Ugyan is nagyon sok helyen egyáltalán nem kapsz szerződést vagy csak 4 órára jelentenek le. Másik ilyen az állandó a munka vagy csak 1-2 hónap.
Bizonytalanság és reménytelenség sok helyen. Vége lehetne már ennek az időszaknak.

Persze ezzel az információval arra is kitérnék, hogy mivel minden kisebb cég, magánvállalkozás akármi így tesz vajon mennyi esély van arra, hogy az én generációm nyugdíjba megy majd? Mert a szüleim generációja (1960-as évek) is már bajban van ezekkel a magánnyugdíj pénztáras, megvan-e a 40 éved de ez meg az nem számít bele dolgokkal. Nekünk majd mi fog bele számítani? Itt vagyok 26 évesen és alig van 2 év lejelentett munkaviszonyom. Sok ismerősöm van, aki nem is reménykedik, hogy egyáltalán eljutunk a nyugdíjig. (Ha a diákmunka és a gyakorlat beleszámítana akkor is csak 3 év lenne) És hogy mi vár ránk? Hát még találgatni sem merek.


Nincsenek megjegyzések: